Elvesztett csata

Elvesztett csata

(levél odaátról)

Írta: Kovács István

Nem kaptam hadüzenetet,

Sem meghívót a csatába,

Alattomosan, orvul támadt, hátba!

Hogy ne jajongjak elvette a hangom,

Majd előkapta pallosát, a lázat,

Hátba szúrt, s kirúgta alólam a lábat,

Alig találtam meg az ágyat.

Harcoltam Én derekasan,

Immunerősítettem magam,

Szedtem gyógyszert, vitaminokat,

Sugárra és kemóra jártam,

De mégis vesztésre álltam.

Fölemésztette testem,

Százhúszból, negyven kiló lettem,

Csontomat már törte az ágyam.

Azért vagyok bajba,

Mert a rákom agresszív fajta,

Elég neki három, négy hónap,

S megvehetik a koporsómat,

A küzdelem már fáj nagyon,

Egyre nagyobb a morfin adagom,

S ím, a csata eldőlt, vesztettem.

Én kiszálltam belőlem,

Néztem, ahogy sürögnek köröttem,

Csendben kiszedik a tűket,

Mindent kikapcsolnak,

És velem a fény felé, elindul egy csónak!

2014-06-04

Tiszakécske