Életkép!

Életkép!

Írta: Kovács István

Kormos, füstös félhomályban
Áll a mester egymagában,
Segédeit haza küldte,
Ne lássák még mi a műve.
Arcán vörös lángok fénye
Ez az ő szenvedélye.
Alkotási vágytól űzve
Vasat tett az izzó tűzbe.
Eke lesz vagy kard,
Vagy talán patkót hajt?
Nem tudni még!
S a tűzben izzik az anyag,
Izmos keze kalapácsot ragad,
Karján az ér csak úgy dagad.
Izzóvasát üllőre kiteszi,
Kalapácsát feje fölé lendíti,
Iszonyú csattanással lecsap,
Alatta nyúlik a vas.
S acélszikrák repülnek szerte szét,
Betöltik a műhelyét.
Néhány ütés után kalapácsot cserél
Melynek ütése, simogatásnyit ér.
Addig forgatta, kalapálta, kopogtatta vasát,
Míg nem kezében tartott egy acélrózsát.
Készített még két szálat,
Melyeket csokorba kalapálgat.
Így lett gyertyatartó egyik ága

És megy dísznek a szobába!

2013. Nov. 25.

Tiszakécske