Attila öcsém emlékére
Írta:
Kovács István
Asztalomon
ég egy gyertya,
Ma van épp a
neved napja.
Nézem amint
gyertyalángja,
Imbolyogva
táncát járja.
Rád gondolok
fájó szívvel,
Miért is
mentél még el?
Mostohán
bánt az élet velünk,
De nem rég,
Igazán
egymásra lelt szívünk.
Ám hirtelen
jött betegséged,
Nem engedte
betölteni 54-dik éved.
Ha végig
ballagok az úton,
Hol sokat
sétáltunk, beszélgetve.
Nélküled úgy
el vagyok veszve.
Nem maradt
más csak az emléked.
Ott ahol
vagy találd meg a békédet!
2014-01-12
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése