Gondolatok egy álomra
vigyázva
Írta: Kovács István
Nézem, Őt
alszik a drága,
sötétellt,
félhomályba burkolt szobába,
Vékony bőrű
halvány arcán
Álompírja
gyúl
S szívem
kissé elszorul.
Lesz vajon e
rügyecskéből,
Feslő bimbó,
nyílórózsa?
Vagy érte jő
korunk valamely rablója?
Hisz oly sok
a betegség, nyomor
Háború és
halál
Nem akarom! A
szívem kiabál.
Még hatéves
sincs a drága
Az álom pírt
fest az arcára,
Babáját
ölelve, mosolyogva alszik
Ütemes
nyugodt szuszogása hallik.
Nyugodt
szuszogása lelket önt belém
S biztat
engem a remény.
Lesz a
rügyecskéből feslő bimbó
Lesz belőle
nyíló rózsa
Sok fit
perzsel majd égő csókja
Futnak utána
fiúk százan
De Ő most
megmozdult az ágyban.
Fölébredt a
kicsi szentem,
Ábrándozni
nincs már kedvem
Puszit ad
átölel kicsi karja,
Apa játssz,
velem azt akarja.
1996. 02.
18.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése