A puszta élete

A puszta élete

Írta: Kovács István

Nem halott puszta az,

Mi annak látszik.

Élet van abban,

Bármeddig látsz is.

Sziki legelők füve,

Élettel van tele.

Bogarak, méhek, pillangók

Széllel ölelkezve járnak tangót.

Árvalányhaj között,

Lágy szellő játszik.

Földi odújából

Egy ürgefej látszik.

S neki egy tücsök,

Hegedűjén játszik.

S lám ott mozog egy föld halom,

Az ám a vakond szorgalom.

Míg a gyönyörtől,

Számat tátom,

Távolabb a hangya bojt látom.

Benne milliónyi hangyakatona,

És egyik sem tétova.

És amott:

Csikósok ostorának pattogásától,

Vágtázó ménes porfelhőt kavar.

De ez a szürke gulyából,

Senkit sem zavar.

Legelésznek békességben,

Mert nekik ez az éden.
Kút gémje is megnyikordul,

Vödréből hűs víz csordul.

Szomját oltja

Tikkadt nyájnak.

Ez is dolga a juhásznak.

Eltereli onnan nyáját.

Kanász odahajtja a kondáját
S míg a konda,

Pocsolyában dagonyáz,

Vígan furulyázik a kanász.

A pusztában van,

Szikes tó meg csatorna,

Madár sereg otthona.
Nádak, sások közzé fészkelnek,

Nyílt vízen meg étkeznek.

Tücsköt, bogarat, békát és halat,

Mert nekik ez jó falat.

És ha kikelnek a fiókák,

Elköltöznek,

És itt maradnak a rókák.
Hát nem halott a puszta,

Van ezernyi csodája.

Nem hiszed?

Járjál magad utána!

2014-01-22

Tiszakécske