Belső viharok

 

Belső viharok

Írta: Kovács L István

 

Csendben akart szeretni,

valakit észrevétlen bevenni,

de szíve, mint mennydörgés

dübörgött, bordái mögött.

 

Felforrt bíborszínű vére,

vágtatott erei medrében,

mint szél korbácsolta folyam,

teste, mintha tűz égetné olyan.

 

Csendben akart szeretni,

de a vágyat nem lehet levetni,

fojtogat, hörög tőle az ember,

és szédeleg, eltorzult lila fejjel.

 

Majd magát valahogy összeszedi,

fájdalmát nehezen papírra veti,

görbék a betűk, kuszák a sorok,

de csendesednek a belső viharok.

 

2021. 03. 01.

Tiszakécske.