Tűzgolyó

 

Tűzgolyó

Írta: Kovács L István

 

Több milliárd év telt el mióta született,

mi gyújtotta lángra tudni nem lehet,

töretlenül ugyan úgy járja azóta is útját,

felkel, lenyugszik, hiába kutatjuk a múltját.

 

A hegyyek sötét ormainak integető közönye,

éppen megrepedt fölöttük az éj köpenye,

és lassan, mint ócska rongy tovább feslik furán,

vörös, pironkodó sebet hagyva maga után.

 

Először fénykoszorú, mint diadém,

lángol az ég kékbe hajló peremén,

majd hirtelen, mikor tüzes nyilat lőnek föl,

a vén tűzgolyó aranyló izzásban tündököl.

 

Megy, túl a fák hegyén, egyre magasabbra,

melegét, fényét éltető erejét, nekünk adja,

kitudja mit hoz, és visz  míg átszáguld az égen,

hogy hegyek sötét ormain nyugovóra térjen.

 

S van, hol mélytengerek habjain ringva ébred,

megcsillantja a végtelenek tűnő messzeséget,

alkonyatra végig járja a hosszú, kimerítő utat,

ormokon, és vízen szép naplementét mutat. 

 

2021. 04. 12.

Tiszakécske