Húzzad pajtás
Írta:
Kovács L István
Alkony órán elevenbe mar
a hideg,
a csontvelő remegve didereg.
Fagyott hó ropog a szán
alatt,
párát lehel a ló, ahogy
szalad.
Meg-meg csusszan egy-egy
lába,
esteledik, de sietni kell
a kórházba.
Hátul a szánon beteg
asszony ül,
tüdeje sípolva zihál, láz
égeti belül.
Férje egy kezével öleli,
takarja,
másikkal a lovat iramra
sarkalja.
Gyeplővel csap, erősen rá
is rivall,
húzzad pajtás most ne
törődj a faggyal.
Kincset viszünk a
legdrágábbat,
ne hagyja a családját
félárvának.
Már a ló is zihál,
orrlyuka remeg,
s még időben a kórházhoz
érkezett…
Míg az asszonyt
vizsgálják odabenn,
a ló sok pokróccal a
hátán megpihen.
Arra gondol, haza, majd
éppen csak kocog,
otthon nem a hó, az
illatos széna ropog.
2021. 03. 20.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése