Óra bang

 

Óra hang

Írta: Kovács L István

 

Az óra hangos kattanással számolja a perceket,

régóta itt ülök, olvasom, amit írtál, a verseket,

a betűkbe formált gondolataidat, mosolygok,

olykor pirulok, mintha rám szólnál a sorok közül,

akkor elgondolkodom, jelzem, hogy ott jártam,

újabb adag lelki, szellemi táplálékot keresve lapozok.

Még vaksötét az éjszaka, én már nálad napozok.

 

Máshonnan indultunk, más iskolába jártunk,

neveltetésünk okán másként forog az agyunk,

és mégis, egymásra fogékonyak vagyunk.

Te nagyvárosból, én aprócska településről indultam,

erre a találkozásra álmaimban sem gondoltam,

és lám, mintha örök idők óta ismernénk egymást,

tudom, te is tudod fényévek állnak közöttünk.

 

Ennek ellenére, mégis:

 

Összefutunk néha, megosztani gondolatainkat,

jólesik, bár előfordul, különbözik a véleményünk,

vitázunk is olykor, mert másként értelmezünk,

ugyanarra a kérdésre más a válaszunk, mégis,

ha nem értünk egyet, akkor is keressük egymást,

mert fontosabb az eszmecsere, a tisztelet,

mint a kikerülés, a sértődés pedig szóba sem jöhet.

 

A láthatáron bíborcsík jelzi, lassan hajnalodik,

ahogy szoktak megint összemosódnak a napok,

az időnek már nincs jelentősége, megszoktam,

hogy az óra egyhangú kattanással számolja a perceket.

 

2021. 03. 08.

Tiszakécske.