Ugarról, ugarra

 

Ugarról, ugarra

Írta: Kovács L István

 

Láttam a mezőt hol fű, és vadvirág termett,

és láttam a lovat, az ökröt, kik cipelték a terhet,

embert, ki ekeszarvát fogva, törték fel az ugart,

évtizedeken át nem termett több muhar.

 

Nőtt benne, tengeri, búza, krumpli, répa, retek,

s minden más, paradicsom, tök és egyebek.

Arcuk cserzett, mély árkoktól kérges a kezük,

de, melegséggel, szeretettel telt a szívük.

 

S ha volt is zokszó, mert néha előfordult,

olyankor a templom ajtó megnyikordult,

Istenhez mentek panaszra, és kérni tőle,

fordítana figyelmet rájuk, egy kis időre.

 

S ha nem volt a templomra érkezésük,

az otthoni feszület lett menedékük.

Ám vasárnap szent volt, mindig az Úr napja,

templomba ment a családok apraja, nagyja.

 

Hátukon, tenyerükben a munka hagyott nyomot,

de, Istennek köszönték, amiért kezük megdolgozott…

 

Mostanában újra arra jártam, a faluban alig van élet,

nyoma sincs már szántásnak, lónak, ekének,

ember is alig akad, a barázdák régen kisimultak,

a föld arany kalász helyett füvet, vadvirágot terem,

visszavette a természet, hirdeti: újra ugar, a nevem.

 

2021. 03. 29.

Tiszakécske