Gondolatok egy képről
Írta
Kovács L István
Ím, lovak patája, s
madarak szárny versenyez,
alant port kavar, fenn
hasítja a kék eget.
De nem, mégsem verseny
ez, ez komoly játék,
a szabadság játéka fenn
az égen és lenn a földön,
nem veszik tudomásul,
hogy a karám, és a kalit börtön.
Kimondott szóért hány, és
hány ember sínylődött rabságban,
kiknek teste megtört, de lelke
szállt csillagok magasában,
kinek ceruza csonkja volt
csak, mégis is szántotta a fehér lapot,
az utókornak a vérpadról
is üzent legalább egyetlen gondolatot.
Az utókor, mintha félne,
szava halk, erőtlen maga sem bízik benne.
Pedig a karámba zárt
csikó is neki iramodik, egy kicsit vágtáz,
hátsó lába nagyot
csattan, ahogy megrúgja karámja fáját.
A madár is kitörne, szárnyát
próbálgatja, csapong, repdes,
hátha egyszer megnyílik
az ajtó, s szabad lesz a ketrec…
2021. 05. 10.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése