Egy kis jelet
Írta:
Kovács L István
Én nem mondtam soha,
Te nem érezted mennyire
szeretlek,
mélyen magamba zártam
érzelmeimet.
Vastag, magas falak
vesznek körül.
Hogy miért emeltem?
Nem látszik a múlt köde
mögül.
Menekülnék, de nem tudom
hova.
Egyáltalán, a léleknek
van- e otthona?
Vagy csak bolyong örök
magányban,
amíg nem lesz saját
prédája?
Mert a lélek, ha nem leli
nyugalmát,
elemészti, felfalja
önmagát.
Csákányt vernék már a
falakba,
legalább ajtónyi rést
bontani rá,
levegőért kimenni végre a
szabadba.
Keresném a gyökeret,
honnan indultam el,
talán választ kapnék, hol
tévedtem el.
De, csend van benn, süket
csend,
nem rezdül semmi, nem pislant
gyenge fény,
pedig jó lenne még egy
kis remény,
hisz nem halott vagyok,
csak elveszett,
nem kérek mást, csak adj egy
kis jelet…
2021. 02. 20.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése