Léptek, arcok, emberek

 

Léptek, arcok, emberek

Írta: Kovács L István

 

Jönnek és mennek az emberek,

árulkodó lépteiket jól megfigyelem,

ritmusra koppanó, halkan toppanó,

lendületesen ruganyos és lassan csosszanó,

türelmetlenül, rohanva tova siető.

fal mellett félőn, alig-alig tipegő.

 

És van az enyém, aki most éppen ráér,

tengernyi az idő, mindegy mikor, hová ér,

andalog, bámészkodik, sehová sem siet,

élvezi, hogy vannak körötte emberek.

Emberek, arcok, finomak, durvák,

mosolygók, szenvedők, és durcák.

 

Maszk alól most, csak a szemük látszik,

a lépések, szemek és a testtartás játszik,

Sminkelt, magas hölgy tűsarkon kopog,

boldog lehet, mert tekintete mosolyog.

Egy súlyos test gumitalpon toppan,

szeme fakó, tüdeje zihálva szusszan.

 

És még sok-sok ember kinek dolga akad,

hiába a tilalom, munkát, kenyeret nem ad.

Csendben andalgok, nézelődöm tovább,

árva üzletek, üres kirakatok, minden bezárt.

A lépteik és a szemük, fáradt, kiábrándult,

kételkednek, hogy sorsuk még jóra fordul.

 

2021. 03. 31.

Tiszakécske.