Körök

 

Körök

Írta: Kovács L István

 

Az idő megy, a mutató forog körbe-körbe,

én meg csak rohanok hol utána, hol előtte,

azt hiszem szellemem még friss, üde nem öregszem,

pedig testem roggyan, ettől lelkem összerezzen.

 

Elhalnak bennünk atomok, molekulák, sejtek,

alkotó elemeink szám nélkül jönnek, mennek,

észre sem vesszük, naponta születünk, meghalunk,

életünk véges, a körforgás részei vagyunk.

 

Ahogy a falevele, és virágszirma hullik,

úgy minden földi élet véges, lassan elmúlik,

a csillagok is meghalnak a létük nem örök,

egyszer majd újra születnek, zárulnak a körök.

 

Ezért nem siratom, min változtatni nem lehet,

a jövő, hogy boldogabb legyen, mindent megteszek.

Az idő megy a mutató forog körbe- körbe,

én már csak ballagok, hol előtte, hol mögötte.

 

2021. 06. 01.

Tiszakécske.