Valami nem kerek
Írta:
Kovács L. István
Kilépni önmagamból, valahová elmenni,
hátra hagyni minden csatazajt,
fegyvercsörgést,
nem hallani vészriadót, rémhír hörgést,
vagy bezárni az ajtót, és semmit nem tenni.
Láthatatlan, gyilkos ellenség fenyeget.
Régóta kihalt az utca, csendes a tér,
bezárt szobák mélyén mindenki fél,
egy kis csendet szeretnék, kerülni a
félelmet.
Szítja a lángot kinek nyugtatni, oltani
kéne,
repül az átok, kíméletlen, megalázó
verbalitás,
magasan ég a gyűlölet lángja, és nincs
megoldás,
úgy kéne már a lelki nyugalom, csend és
a béke.
Hátra hagyni a csatazajt,
fegyvercsörgést,
tor nélkül gyászolni minden
veszteséget,
elővenni a mélyen rejlő emberséget,
befejezni a vészriadót, rémhír hörgést.
Valami nem kerek, fojtogató a lét,
mint fuldoklók, vergődünk,
kapaszkodunk,
de így, vergődve vajon hová jutunk?
Kicsik vagyunk, vagy hozzánk túl nagy a
tét?
Kezet kéne már nyújtani, nem ásni az
árkot,
volt idő, amikor nem ellenségek
voltunk,
nézzen már ki-ki tükörbe, tényleg ez a
sorsunk?
Még nem késő a megbánás, lehetnénk újra
barátok.
Ide születtünk, itt ringatta
bölcsőinket anyánk,
egy a Himnuszunk, mind a kettőnké a
Szózat,
az én nyelvem, hangom is magyarul
szólhat,
ne engedjük, hogy elbukjon szeretett hazánk!
2021. 03. 13.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése