Szívünkben
gyöngybetűk
Írta: Kovács L. István
Úgy
szeretlek, végtelen hűséggel, csendesen,
mindez
mit ér, ha nem ölelhet meg két kezem.
Nem
láthatom, nem csókolhatom meg arcodat,
nem
simíthatom le róla az élet gyűrte ráncokat.
Bíbor
folyóink már nem zubognak ifjonti tűzzel,
a
szeretetet szívünkbe írtuk gyöngybetűkkel.
Csendes,
meleg szobában nem kívánnék mást,
meghitt,
mosolygós perceket, együtt hallgatást.
Ha
túl sűrűvé válna, nyomasztana már a csend,
engem,
bár visszasírnak a hegyek, mégis
vízpartra
mennénk, mert a csúcs nekünk mást jelent:
Gyöngybetűkkel
szívbe írott szeretet.
2021.
03. 20.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése