Füstölgés

 

Füstölgés

Írta: Kovács L István

 

Mondd, te ott, ki földrészeket ölel,

kinek nincs tér, idő, távolság,

és jó, ha talán hited van valamiben.

Hiszed, ott állsz, hol Isten állt egykor,

ki teremtett, épített, és nem rombolt,

talán dühös is volt, de nem tombolt,

mondd te ott - ott fenn, te mit akarsz?

 

Keveset építesz, sokat rombolsz,

azt hiszed vihar vagy és tombolsz,

miközben a tüdőd mérget fújtat,

más, ki halandó romokból épít újat,

nem vágyik nagyra, szabadon akar élni,

nem éjszakától, vagy basáskodótól félni,

Ez az én hazám is, itt akarok élni.

 

Neked bűnös vagyok, nincs irántad hódolat,

feláldoztál jobbra, szebbre érdemes sorsokat.

Még ez sem elég, harácsoltok tovább,

a lebetonozottat is viszik, hordják a cimborák.

Törvényt írtok, mi fölé emel mindeneknek,

fityiszt mutattok, embernek, isteneknek,

csak a pénzt ismered el, az, amit éltetsz,

de annak sem hajtasz fejet, sem térdet.

 

Nincs közpénz, törvény által veszett el a jelleg,

dagadnak is tőle az alapítvány nevű zsebek,

valami haszon mégis lenne, az sem forog vissza,

külföldi offshoréban hízik, dagad tovább a buksza.

Mondd, te ott, ki földrészeket ölel,

kinek nincs tér, idő, távolság, sem Isten,

mondd van-e hited valamiben?

 

2021. 03. 26.

Tiszakécske.