Itt tipeg

 

Itt tipeg

Írta: Kovács L István

 

Itt tipeg, még az asztalt sem éri fel,

mégis milyen óriás ő, elbír a szívemmel,

lágy mint a vaj, ami épp csak egy kenet,

nincs benne harag, csak szeretet.

 

Két napja, hogy kétlábon jár,

köröket ró, mint szárnyát próbáló madár,

s ahol megpihen, fiók csusszan, ajtó libben,

helyén nem marad, amit elér, repül minden.

 

Itt tipeg, a mindent tudni akarok,

az asztal nagyobb, de felkapaszkodok,

mondja a két mosolygó szeme,

menten, fölveszem, megmutatom, na, gyere.

 

Mosolyog, majd csap egyet, minden elszáll,

nem baj kicsim, majd visszaáll.

Keresünk egy rajzos, dalos mesét,

boldogan csapja össze kicsi kezét.

 

Csak nézem, milyen óriás Ő,

ha szívem kemény is, mint a kő,

Tűz mellett, ülőn edzett lelkemet

hangja, lépte, mosolya puhítja meg.

 

2021. 02. 18.

Tiszakécske.