Zsákolás
Írta:
Kovács L István
Érett termés, zsákokba
téve,
serény kezek rakják a
szekérre,
feszül az izom, hajlik a
derék,
sokasodik a súly nyögi a
szekér.
Idő cserzette arcok
izzadnak vele,
a javaknak már raktárban
a helye,
az idő szeszélye ne
árthasson neki,
az új termésig ezt kell
beosztani.
Folyik a munka szépen,
keményen,
nem látszik fáradtság a
három legényen,
nem látszik, hisz hozzá
vannak szokva,
mint acélt a tűz, úgy
edzi őket a munka.
És lám a földről fogy,
csökken a rakás,
a szekéren annál nagyobb
a nyomás,
néha nyekken, de bírja,
jó szerkezet,
ilyenre alkották erős,
kérges kezek.
A zsákolás halad, ők
alig- alig szólnak,
a paraszt ember nem
mestere a szónak,
ki, mit és hol fogjon,
mind tudja a dolgát,
majd este, bor mellett
mondanak egy nótát.
2021. 03. 25.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése