A rózsához

 

A rózsához

Írta: Kovács L István

 

Szeretem a színeidet,

a fakót, a feltűnőt,

a szerényet, a kihívót,

a csendeset, a harsogót,

a megnyugtatót, a felizgatót,

a bársonyosat, az érdeset,

a csillogót, a mérgeset,

a mattot, és a fényeset.

 

Szeretem az illatot,

mely körül leng,

kószafelhőként úszva,

apróbb résen szobába kúszva,

hívogat, olykor eltaszít,

fül mögül, dekoltázsból,

kacéran csiklandoz vágyakat,

elbódít, felkavar álmokat.

 

Szeretlek, kertben és szobában,

üvegben, vázában, pohárban,

nő kebelén, hajában,

egy szálban, csokorban,

lugason, és bokorban.

 

Szeretlek a pattanó rügyből,

ahogy rámosolyogsz a világra,

leszel apró gyermekből serdülő lányka,

majd asszonnyá nemesedsz,

nagymamává, nénivé érsz,

a holtan alá hulló sziromig,

szeretem a bogyót, mit hátra hagy,

a rózsa akkor is rózsa, ha csípi a fagy.

 

2020. 04. 18.

Tiszakécske.