Törött pálca
Írta: Kovács L István
A buta gőg
megint pálcát tört az ész fölött,
a te
nevedben, miattad képviselőnek öltözött,
a
kérdésben döntött, hogy nem kell olyan törvény,
mely
szerint a gyermek, a nő, a család védendő lenne.
Embertelen
emberek bársonyszékek között, ott fenn a házban,
égnek az
önmaguk szította, mérgezőgyűlölet lázban,
tegnapelőtt
kórházakból dobtak betegeket a halálba,
ma újra a
védtelenek feje fölött tört el a pálca.
Meddig
még?
Őket is
anya szülte, egy nő, talán van testvére, gyermeke, aki nő,
mit szól,
mit érez, ha félholtra veri egy durva sógor, egy részeg vő?
Vagy
elkapja az utcán valaki, női mivoltában meggyalázza,
vajon
gondol az ilyen feleségre, szeretőre, lányra?
A csont
összeforr, a folt elmúlik, a duzzanat lelohad,
neki „csak”
nő vagy, az újabb verésig érezd jól magad,
ne
replikázz, ne bomolj, főzz, szülj minél többet,
nekik a
család az első, a pofon hozzá az ünnep.
2020. 05.
06.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése