Novemberi köd

 

Novemberi köd

Írta: Kovács L István

 

A novemberi köd magányba zár,

csúszós, nyúlós, nyálkás a határ,

Nem tombolt zúgó vihar,

villám nem hasította az eget,

leszállt csendesen mindent betemetett.

 

Védett hely, alig pillog ablakok sápadt fénye,

halk neszt sem bocsát ki az emberek fészke.

A földön hullt avar, törött ágak,

semmibe nyúlnak a kopasz fák,

néma a csend, nem csaholnak kutyák.

 

Novemberben, kevés a levegő, súlya van a ködnek,

a szívre is magány nevű sziklát görget,

hogy jobb időkig az ember faragja, vésse,

hozzá jó szerszám a remény, kemény az éle,

nem tart örökké a köd, enged a szikla keménysége.

 

2020. 11. 10.

Tiszakécske.