Másik oldalon
Írta:
Kovács L István
Magába zárta a mély csend,
sötét és hideg van ott lent,
fül nem hall, a szem csak néz,
mindig a semmit markolja a kéz.
Az idegrostok, szépen fésült
szála,
csomóba rándult, mint pamutbála,
emelkedik a kar, ökölbe szorulnak
az ujjak,
majd lemondón a semmibe hullnak.
Huzat van, valahol befúj a szél,
árny suhan az elme talán még él,
távoli zúgás, mint tenger moraj,
fejben szűkült erek, vér,
csatazaj.
Hideg kövön ül, fejét falhoz veri,
majd lehajtja, megtartják térdei,
felnéz, szeme tört, elveszett
fénye,
rab lett fájdalmas, sajgó testében.
Összébb húzódik, póza magzati,
fél, mintha bántaná valaki,
védekezőn tartja mind két kezét,
valaki tönkretette életét.
Nem volt gazdag ember, de szépen
élt,
ismeretlen vetette rá szemét,
övére fájt valakinek foga,
kapualj maradt minden vagyona.
2020. 07. 01.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése