Az Ősz hívigat

 

Az Ősz hívogat

Írta: Kovács L István

 

A Nap magasan jár,

arany fénye szétterül a tájon,

léptem alatt puhán örvénylik

a száraz földút tikkadt pora,

sétára hívott az aranyló Ősz.

 

A zöld gyepszőnyegen,

mint kávéfolt az abroszon,

kisebb, nagyobb sárgás-barna,

pecsétek, s késő nyíló virágok,

tarkasága váltják egymást.

 

Néhány lépéssel előttem lépked,

hogy varázslatát bemutatva,

a sárgától az aranybarnáig,

át tud festeni mindent,

ami tegnap még zöldben pompázott,

 

A nagy művész

csak néhány virágon hagyta fehéren,

a szirmok helyén éppen kibomló, pamacsokat,

mik a szél hátán, tova szállítják,

az apró magvakat, a jövő év virágait.

 

Nincs zaj, csak az a levél rezdül,

melyet ép most engedett el az ág,

s méltóság teljesen hull alá,

halk koppanással érkezik az avar létbe.

Már a csend is aranybarna. Ősz van.

 

2020. 09. 25.

Tiszakécske.