Reggelre Ősz lett

 

Reggelre Ősz lett

Írta: Kovács L István

 

Párapamacs úszott a kertek fölött,

hideg volt az éj, a kerti asztalra,

nedves tarka abroszt terített,

kerítés pálcái közzé többszálas díszes,

sűrű, apró gyöngysort feszített.

 

A fákról, bokrokról leszedte a sok színes levelet,

belőle gyepre, járdára sebtében készítette el,

a foltosan tündöklő, nehéz, avarszőnyeget.

Pókhálók, óriás hópelyhekként csillogtak

meztelenre vetkezett ágak között.

 

A nap magasabbra kúszott az égen,

édes illat, terül a kertre, nyál fut a szájba,

alma, körte, szilva és szőlő leve csurran a pohárba,

zamatjukat kóstolja még néhány kései darázs,

csuporral, üveggel, szőlőfürttel telik kamra és padlás.

 

A pince hűvösében pihen pár nagy hasú basa,

arra vár, hogy édes musttal teljen szomjazó hasa,

a gádorban sűrűn kerepel a fogazott orsó,

a prés résein csurran a szőlőlé, telik a hordó,

Ősz van, de a napfény ízét gondosan megőrizték.

 

2020. 11. 01.

Tiszakécske.