Volt-e kalapja

 

Volt-e kalapja

Írta: Kovács L István

 

Volt-e kalapja? –arra nem emlékszem már,

svájcisapkában, vagy fedetlen fővel járt.

A bort szerette, vörös volt a kedvence,

a száraz vörös, melynek kissé fanyar az íze.

 

Turkálok az emlékek között, nem lelek olyan képre,

hogy bármelyikről rám ittasan, részegen nézne,

közösségi ember volt, szavát mégis ritkán hallatta,  

akkor is szelíden mégis határozottan szólt a hangja.

 

Erős kezében szikrázott a csákány, izzadt a szívlapát,

aratás idején őserővel lendítette meg a kaszát.

Fiatal volt még, hitte erejének sosem lesz vége,

az infarktus szénfal előtt kényszerítette térdre.

 

Szerény volt, de büszke mind a négy fiára,

Ember lett mind, nem nevelte őket hiába.

De hiába omlott szén, s rogyott földre a kalász,

s hiába küzdött, nem mentette meg gyógyszer, sem fohász.

 

Szerette ha gyöngyözött a bor, ha párás volt a pohár,

az emlékek pora, apám hiánya szorongatja torkom,

ma ünneplem őt, bánatomat egy korty rozéba folytom,

Hogy volt-e kalapja? – arra nem emlékszem már.

 

2020. 07. 28.

Tiszakécske