Gasztrobűn

 

Gasztrobűn

Írta: Kovács L István

 

Ő, a nagyevő, az ínyenc, akinek a bármilyen étel elkészítése sem okozott gondot, egy ideje mindenféle finom, de állítólag nagyon egészségtelen falatoktól el van tiltva. A túlsúly, a cukor, a szív és érrendszeri betegségek miatt, bár soha nem érezte rosszul magát. Egy munkaalkalmassági vizsgálat mutatta ki először az emelkedett cukrot, a többi jött utána. Mindenféle zsír és liszt mentes ételeket kell ennie. Zöldségeket, igaz a zöldségekkel nincs baj, csak jó nagy szelet rántott hús, vagy pörkölt legyen hozzá. Ezek az abonett és más, formára sütött szendvicskenyerek nem nyerők nála.

 

Most hosszú hétvégére egyedül maradt, a felesége hagyott neki ennivalót a hűtőben, de azt ott is hagyja. Csütörtök délután magára maradt, elhatározta kimegy a péntek reggeli piacra és bevásárol az igen régóta óhajtott ételhez és megfőzi magának.

 

A reggeli piaci sétáját Pista néninél kezdte. Pista néni egy magas, még így hatvanasan is dekoratív nő. Az igazi neve Stefánia, a Pistát először gyerekek akasztották rá. Nem tudták a nevét, a férje Pista, messziről hozta. Őt a faluban mindenki ismerte és Pistának szólította, így a gyerekek a férje után kezdték el Pista néninek szólítani. A felnőttek viszont azért hagyták rá, mert keményen dolgozott és mindig férfi munkaruhában járt, a piacon is olyanban árult, így teljesen rajta maradt ez a név. Nem bánta. Lehet, hogy eleinte nem esett jól neki, mégis megszokta. Nagy zöldséges kertészetet, művelt.  Örökké benne volt, de piac után és ünnepekkor úgy kitudott öltözni, hogy senki nem hitte volna el, aki nem ismeri, hogy ő egy igazi, dolgos, kertet művelő gazda asszony. Férje már nem élt, infarktus vette el tőle.

 

Ő azért illendőségből, és mert tudta is a nevét, Stefikének szólította. Vásárolt nála egy kiló tarkababot, két szép szál sárgarépát, és petrezselyemgyökeret az ételhez, továbbá szőlőt és szilvát, mert ezek voltak a kedvencei. Magas cukor tartalmuk miatt ezek is tiltottak neki. Néhány szót beszéltek, majd elköszönt.

 

Az újabb állomás egy közepes méretű lakókocsi volt, amit négyszemélyesnek mondtak, de egy jó ideje átalakították és húsboltként szolgált. Kerekeit kiszerelte a tulaj, négy sarkán felbakolta, hogy ne tudják ellopni. Géza, aki messziről járt ide péntekenként, hentes szakmával rendelkezett, és mindenféle füstölt és friss töltelékárut, szalonnát, sósat, füstöltet, paprikásat, töpörtőt, sajtot, sonkát, stb árult. Ott egy szép darab füstölt oldalasnak a szélét választotta, amiben a porcogó is benne van, és egy vékony csíkban rajta hagyták a dagadó részt. Vett még hozzá egy kiló félszáraz füstölt kolbászt. Kért egy szál hurkát és hozzávaló kolbászt sütni. Elégedett volt szerzeményeivel. Kicsit még nézelődött, ismerősökkel váltott pár szót, de rövidesen haza indult. Útközben belépett a pékség boltjába és vett egy egykilós friss, ropogós héjú kenyeret.

 

Otthon gyorsan kipakolt, először a hurkát és kolbászt tette be a sütőbe, hogy legyen egy kései reggelije, ami után az ebéd akár el is maradhat. A babnak felét, megmosta és beáztatta. A füstölt oldalast is vízbe tette, a kolbász egy részét pedig folyóvíz alatt megmosta.

 A légkeveréses sütőben elég hamar megsült a reggelije, így kényelembe helyezte magát és a friss ropogós kenyérrel, mustárral megreggelizett.

Kicsit pihent, átlapozta a laptopon a híreket, az érdekesebbnek tűnőt elolvasta, majd kiment az udvaron tevékenykedett. Mikor végzett kevés pihenés után hozzá látott a főzéshez.

Mivel frissek voltak az alapanyagok elég volt pár óráig áztatni őket. Először a húst tette föl a tűzhelyre, kicsit előfőzni, adott hozzá babérlevelet, egy fej vöröshagymát, három gerezd fokhagymát, egész borsot. Egy félóra múlva a babot is hozzáadta. Megtisztította a répát és zöldséget, karikára vágta, majd két szem közepes méretű krumplit kis kockára vágva készített elő.  Ahogy felforrt a víz levette a lángot minimálisra, hogy éppen csak gyöngyözzön a leves. Mikor olyan állagúra főtt a bab és a hús, beletette a zöldségeket, és a füstölt kolbászt, legvégére a krumplit hagyta, hogy ne essen szét. Megkóstolta, után ízesítette, só nem kellet bele, azonban egy csipetnyi tárkonyt adott hozzá, adós volt még a rántással, hamar csinált egyet, amit teáskanál paprikával még feldobott és hozzá keverte a leveshez. Hagyta egyet rottyanni és levette a tűzhelyről, kivitte a spájzba a földre. Gondolta reggel még annyira langyos lesz, hogy nem kell melegíteni, csak ad hozzá egy kanál tejfölt és az lesz a reggeli, ebéd és vacsora.

Reggelire a finom főtt-füstölt kolbásszal ette a levest, délre és estére elosztotta az oldalast, és mély átéléssel, szinte kéjesen ropogtatta a bordaporcokat. Estére, mivel már eléggé feszült a hasa, megtámogatta az emésztését némi szódabikarbónával és úgy aludt, mint egy jól lakott óvodás. Vasárnap, amit a felesége hagyott neki, abból csipegetett nagy ímmel-ámmal, hadd lássa a neje, hogy evett belőle.

 

A romokat még időben eltakarította, igaz a bab fele megmaradt, de azzal inkább eldicsekedett, hogy kiment sétálni, emberekkel találkozni a piacra és nagyon olcsón vette a babot, meg egy kicsi kolbászt hozzá, hogy csináljon már egy kis babfőzeléket neki, hiszen olyan régóta viseli jól magát étkezésileg, igazán megengedhetne neki egy kis enyhítést, csak egy babfőzelék erejéig.

 

2020. 09. 27.

Tiszakécske.