Zétény

 

Zétény

Írta: Kovács L István

 

Alig nagyobb, mint egy kenyérmorzsa,

máris tele van vele az egész szoba,

hentereg, pörög, - forog a hasán,

nagyokat kacag, sikong, olyan vidám.

 

Nevetése gyöngyözve száll, mint a buborék,

mit anya, vagy mama fúj, ha a hangulat elalél,

nyúl utánuk, nagyokat kiált, vidáman kacag,

még a szomszéd is kíváncsian átszalad.

 

S bár rajta kívül senki nem szereti,

mikor a pap énekel egy gyerek dalt neki,

hangja vastag, ráspolyosan érdes,

de fejét odafordítja, figyel rá a kis édes.

 

Szája keresi, majd fölveszi, a formát,

jó magasra élesíti torkát,

az adott ritmusra sikít, nagyot,

papával így dalolgatott.

 

Próbálja az állást, bár még inog a térde,

a próbát nem adja föl mégse.

 

2020. 08. 17.

Tiszakécske