Pár száz év ...

 

Pár száz év…

Írta: Kovács L István

 

Száz csatában harcolt, hős akart lenni,

golyózáporban is az élvonalban menni,

ő nem fél, nem hátrál nem olyan fajta,

vére nem omlik, golyó nem üt sebet rajta.

 

Unta a csatazajt, nagyon vágyta a csendet,

ahol nem ember szabályozza a rendet,

tudta a halál nem játék, félrelöki hamar,

azt, ki szemébe nézni, útjába állni akar.

 

Sok lélek a hegyek ormán tolong,

de ő mégis magányosan bolyong,

ki hívta sorsát, hantja nem lesz sehol,

teste jégbe zárva nyugszik a mélyben valahol.

 

Nincs hant, nem ég gyertya, nem hervad rajta koszorú,

elfeledik lassan a hőst, már senki sem szomorú.

Eltelik pár száz év, a gleccser felszínre veti,

tudósok találgatják: ki volt, imát mondott érte valaki?

 

2020. 08. 08.

Tiszakécske