Éjfélen túl

 

Éjfélen túl

Írta: Kovács L István

 

Hideg utcán csend terül,

a város lassan elszenderül,

az utcalámpa bágyadtan pillog,

fényében egy bogár piszmog.

 

Bodor felhők közül,

sápadt csillag kandikál,

bokorból halk neszezés,

megmozdult egy kismadár.

 

Avarban sün éppen ágyat vetett,

eb vakkant, halkan felnyüszög,

rossz az álma, fordul egyet,

kemény neki a küszöb.

 

Hideg csendben az utcát rovom,

az óra már éjfélen túl ketyeg,

álmomat keresem, merre jár, nem tudom,

fázom, jó lenne egy kis meleg.

 

Talán egy forró tea ellazít,

konyhában ázó tea illata leng,

míg készül, lapot nyitok, írnék valamit,

most áthat a forró, ellazult csend.

 

Az álommal nem lett találkám,

most valaki más kellett neki,

ha hirtelen megtalálnám,

elringatna, megbocsátanék neki.

 

2020. 10. 11.

Tiszakécske.