Csikós virtus
Írta:
Kovács L István
Döng a föld és száll a por,
csikós kurjant valahol,
sarkát vágja ló hasába,
messze hallik szuszogása.
Habzik a ló, de csak hajtja,
lássuk ki a gyorsabb rajta,
rajta,
porfelhőben négy ló vágtat,
megmutatják ki a bátrabb.
Nyereg nélkül egy kantárral,
ki jut messzebb a lovával,
mint a zászló, lobog rajtuk ing
és gatya,
fején, hogy marad meg a kalapja.
Megy a virtus, kemény próba,
itt egy patak a bátrabb
átugrotta,
a másik, fröcsköli vizet,
belegázol,
le nem ugrik a lováról.
Tovább száguld, megy a vágta,
rózsabokor útját állja,
inak feszülnek, ugrik a ló,
bokor felett átsuhanó.
S milyen legény lásd a csodát,
keze lenyúl, tép egy rózsát,
a rózsaszálat leszakajtja,
legszebb lánynak oda dobja.
Megnyerte a lovas vágtát,
cigány húzza a nótáját,
egy asztalnál ülnek négyen,
mindnek egy lány az ölében.
Virtus ez még a javából,
nézzük meg most ki, hogy táncol,
körbe állnak, válluk fogják,
döng a padló, ahogy ropják.
A lányok tapsolnak, hujjogatnak,
a legények széjjel nyílnak,
elkapják, pörgetik a fehérnépet,
ez a virtus, legény virtus így ér
véget.
2020. 04. 23.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése