Gesztenyevirág

 

Gesztenyevirág

Írta: Kovács L István

 

Május van, gesztenye virágzik éppen,

végtelen hosszan, két oldalt az útszélen,

a virágfürtök magasra törtnek, fel az égre,

mintha a tartón megannyi gyertya égne,

világít a fehérszirom sárga-pink betétje.

 

Illata hívogatóan édes, egy kissé fanyar,

imádattal lengi körbe nektárért sok-sok rovar,

éjjel ha a Hold sápadt fénye arra jár,

megcsillan a fehér szirmok bársonyán,

fellobbanni látszik milliónyi apró gyertyaláng.

 

Május volt akkor is, mikor érkeztél puhán, szelíden,

gesztenye illat kisért, Te  mosolyogtál csendesen,

azóta elmúlt néhány május, lehullott sok virág,

tova ballagott az élet, megváltozott a világ,

olykor vihar is tépte, mégis állnak azok fák.

 

Május van, a Tavasz bódító, édes, virágokkal telve,

újra nyílott a gesztenye sor, téged ünnepelve,

frissen, üdén csillognak a fehér, selyem szirmok,

állnak magasan az égre néznek, mint élő szobor,

nem köthető belőle virágkosár, sem csokor.

 

Részem lett a május a gesztenye virága,

mikor én születtem csak a jégnek volt virága.

 

 

2020. 04. 30.

Tiszakécske