Járda szélén

 

Járda szélén

Írta: Kovács L István

 

Egy abrosznyi élet, a kert sem lehet nagyobb,

öreg néni, talán nagymama, kit a sors, az útszélén hagyott.

Az üzlete nem multi, csak a járdán egy kis sziget,

a mosolya is valódi, nem áruházi fintort sziszeg,

 

A ládán terítő, rajta friss, tiszta áru,

Így tanulta, ezt szokta meg, még a nagymamától.

Ő nem lop, nem koldul, nem kéreget,

az áru mellé, szeretetet, hálát is ad, ha oda viszed pénzedet.

 

Ül a kövön, a kerítés padkán csendesen,

várja, hogy valaki lecsónak valót tőle vegyen.

Két kezét térdén fogja össze, ne lássa senki,

mennyi munka és életkora remeg benne.

 

2020. 04. 24.

Tiszakécske