Számtalan cetli
Írta:
Kovács L István
A papírkosár lassan telik,
magába zárja a sok cetlit,
tépett szélű rongyos lapot,
épp csak megfogant gondolatot.
Nem nagydolog, néhány kusza betű,
talán egy- két sor, rossz sütetű,
egy kipattant szikra, nem gyújt
kanócot,
ellobban mielőtt fellobbant
volna, csalódott.
Szót kért az üres, bamba mélaság,
rátelepszik a lemondó, lelki
némaság,
szakítja, gyűri, mint egy őrült
szatír,
repül és kosárban landol a papír.
2020. 09. 15.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése