Férffititok (próza)

 

Férfititok

Írta: Kovács L István

 

Délután urológiai szakrendelés. Csend van a hosszú folyosón, csak néha hallani puha lépteket. Kissé szégyellősen, lábujjhegyen jönnek az emberek. A folyosói padokon tisztes távolságra lehajtott fejű férfiak. Hátrább, elkülönülve két nő ül egy idősebb, akit minden bizonnyal a lánya kísért el. Ők is csendesen üldögélnek. Többen is ismerik egymást, de halk köszönésen kívül nem szólnak semmit, a szemeken viszont látszik a kérdés: te is idejutottál?

Egyszer csak megjelenik egy ember, akiben semmi feszültség, szégyellőség nincs, nagyot köszön, hangjától zeng a folyosó. Leül egy ismerőse mellé, pedig máshol is lenne hely, de ő beszélgetni akar.

Szomszédja kelletlenül, tőszavakban válaszol, tolakodónak érzi az érdeklődést. Ez a jelenet viszont oldja a feszültséget és érdekes diskurzus kezdődik, melybe lassan mindenki bekapcsolódik. Ide a férfiak elsősorban prosztata gondokkal járnak, (bár ide tartozik minden más, vese és húgyúti panasz is. Ezért van hölgy beteg is a váróban.), amit még egymás előtt is szemérmesen kezelnek. Viszont az új ember fennhangon érdeklődik, kinek - kinek a műtét utáni férfias teljesítményéről. Egy távolabb ülő meginti: ne foglalkozzon senkinek a dolgával, mert ez magánügy és magának nincs hozzá semmi köze. Mi szükség van rá, hogy bárki kiteregesse a dolgokat?

Kicsit távolabbról megszólal egy bátortalan hang, ne haragudjanak, de engem érdekel, hogy mire számíthatok. Most fogja megmondani a doktor úr a műtét időpontját, és nagyon félek. Hogy zajlik a műtét és tényleg, hogy lesz utána? Néhányan fanyaran, sajnálkozva, néhányan inkább kárörvendő mosollyal fordulnak a kérdező felé. A nagyhangú gondolkodás nélkül, bár disztingváltan válaszol: A vessződön felnyúlnak, kiszedik a prosztatádat, de vele együtt kihúzzák a rugót is belőle.

A katéter viselés gyönyörűségeit nem ecseteli.

A kérdező olyan rémült arcot vág, mint akinek kést tettek a nyakára, látszik, hogy legszívesebben elmenekülne. Van, aki vigasztalja, hogy arra is van gyógyszer, a doktor úr felfogja világosítani mindenről. Őt kérdezze, ne az ilyen nagyhangút.

Lesz megoldás, ha szüksége lesz rá.

Megérkezik az orvos, köszön. Páran visszaköszönnek, de olyan csend lesz ismét, hogy a légyzümmögés is hallatszik. Még a nagyhangúnak is szavát veszi a doktor úr megjelenésének súlya.

Pár perc múlva kezdődik a rendelés, az asszisztensnő kijön, beszedi a papírokat, ez nem segített senkin. Az önérzetükben megcsonkított férfiak, még mélyebben fordultak magukba.

Aki végzett, szégyellősen, sietve, papírjait rendezve távozik, olyan halkan köszönt el, hogy csak a legközelebb ülő egy – két ember hallhatta.

 

2020. 10. 09.

Tiszakécske.