Oly messze még a reggel

 

Oly messze még a reggel

Írta: Kovács L István

 

Ha volna egy percünk, talán beszélgethetnénk,

ha volna, egy óránk esetleg sétálhatnánk,

vagy ülhetnénk egy kávéház teraszán,

néznénk a járókelőket, vagy egymás arcát, szemét.

 

De nincs egy percünk, egy óránk semmiképp,

egyedül ülök, kezemben forró tea, számban filter,

szopogatom, ne vesszen kárba a finom aroma,

egyetlen cseppje sem. Oly messze még a reggel.

 

Teám leteszem, hátra dőlök, szemem lecsukom,

képzeletben játszom veled, próbállak felfedezni,

milyen lehet a kezed érintése, hajad illata, ölelésed,

hangod, ha beszélsz, suttogsz, milyen a nevetésed.

 

Írni kéne talán, csak egy pár sort, hogy gondolok rád,

küldeni egy csokor fehér ibolyát, esetleg fréziát,

illene hozzád mind a kettő. Egy apró levélkével,

de annyi a dolgod, a virág hervad, a levél elvész.

 

De ha volna egy percünk, egy óránk, egy napunk,

amikor szemtől- szemben csak ketten vagyunk…,

számból kiveszem a filtert, belekortyolok a teámba,

még süti a nyelvem. Oly messze még a reggel.

 

2020. 10. 24.

Tiszakécske.