2014. augusztus 4., hétfő

A cica (próza)



A cica
Írta: Kovács István
Na! Te kis oktalan!
Hát nem tudod, hogy a fatelep nem játszótér még egy ilyen kis cicának sem?
Miért bújtál a rakás alá úgy, hogy nem tudtál onnan kimászni?
Tán megkergetett Brútusz? Az a nagy csúnya telepőrző!
Na ha az elkap, akkor bizony semmi esélyed az életre, azt mondják medveölő. Mit gondolsz, mit tenne egy ilyen kicsi állattal, ha olyan naggyal is elbír?
Még szerencse, hogy péntek délután van és már nincs itt a főnök. Ha látná, hogy miattad szétgurult a rönkrakás és még a kezem is megsérült azonnal kirúgna mindkettőnket!
Még jó, hogy a sérülés nem nagy, pedig úgy vérzik mintha leszakadt volna a karom, pedig csak horzsolás. Nem baj majd azt mondom, otthon történt a dolog, igaz úgyis le leszek hülyézve, de majd túlélem valahogy.
De most ki kéne, találni mit csináljunk, ha itt maradsz, megfog Brútusz és szétszed, vagy megint beszorulsz valahova, és mire jövök dolgozni már nem is leszel. És még a fát is össze kéne rakni.
Tudod mit, a fát így hagyjuk, úgysem tudja senki, hogy gurult szét. Hétfőn majd összerakjuk valakivel. Téged meg haza viszlek!
Úgy sincs semmilyen állatkánk és a lányom biztosan örül majd neked! Régóta nyafog egy kis cicáért, hát most itt vagy neki. De nem mondhatod el senkinek, hogy miattad sérült meg a kezem. Az emberek sokan bolondnak tartanának, amiért kockáztattam érted magamat. A kezemet majd ellátja a feleségem. Nem lesz baj! Na, gyere, induljunk, már nincs itt senki. A lakatot bezárom, az őr meg csak később jön úgyis!

2014-08-03
Tiszakécske

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése