Valaha sas voltam
Írta: Kovács István
Valaha égen
szárnyaló sas voltam.
Testemmel,
lelkemmel szabadon szárnyaltam.
Mint
szabadság vándora,
Uraltam eget,
s földet,
Átrepültem
hegyet, s völgyet.
Sziklás
hegyekben volt az otthonom.
De most?
Most sehová
sem tartozom.
Kőbe zárták
testemet,
Béklyók
tartják lelkemet.
Szegett
szárnyam mozdulatlan.
Szabadság
vágyam olthatatlan.
Mégis
szimbólum lettem,
Egy kőbe
zárt jel.
Szabadságom
így veszítve el!
Hát Ti is
jól vigyázzatok!
Köztetek jár
a zsarnok,
Várva, hogy
eltörhesse szárnyatok.
Hogy
lelketekre béklyót tegyen,
És
akaratotok ellene sose legyen.
S ha már
megtörte a lelkeket,
Kőbe zárta a
testeket.
Majd
szimbólumként,
Az Ő
dicsőségét zengitek.
Akkor hiába
a tengernyi nép,
A zsarnoké
lesz e kétes dicsőség.
2014-02-13
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése