Széttépett álmok

Széttépett álmok

Írta: Kovács István

Hideg volt az éjjel,
S álmokat tépett széjjel
zordon karmaival a tél.
S Te ott feküdtél a parkban egy padon,
s reád szállt az isteni nyugalom,
és puha pelyhekkel betakart a hó.

Pedig szépet álmodtál,
hogy kis batyudat nem kell
görnyedt hátadon vinni,
egy meleg lakásban teát fogsz inni.
Lesz majd fürdőszobád,
angyalokkal, színes gömbökkel teli karácsonyfád.

Lesz majd szép cipőd, új ruhád!
Nem szakadt kabát, elázott tornacsukád.
Találtál munkát magadnak,
  De fedelet sehol nem adnak.
Betelt a szállás, mondja a hatalom,
kiűznek a városból, ez borzalom!

De lelked már nem háborog,
csendben megkeresed kispadod.
Van egy darab kenyérvéged,
cinegékkel megosztod.
Bízol még, hogy szebb lesz a holnapod,
S fejedet batyudon álomra hajtod.

Ám hideg lett az éjjel,
álmodat jégkarmokkal tépte széjjel,
s befedett, puha hóból készült szemfödéllel!
És jöttek emberek, hogy fagyott tested elvigyék,
hideg földbe temessék.
Mert lelkedet már elvitték, Isten elé a cinegék!

 2013. 12. 01.

Tiszakécske