Variációk egy képre

Variáció egy képre

Írta: Kovács István

„Felhívás!

Mondj egy imát az éhező, árva gyerekekért!”

Mondhatok Én ezer imát,

Attól Ő még nem kap vacsorát.

Piszkos arcán könny mosta barázda,

Hiába keres, nem talál étket a kukába.

Már alkonyodik, s nem tudja még,

Hol hajtja álomra fejét.

Betér egy kocsmába,

Alamizsnát kér, de hiába.

Meg is melegedne szegény,

De kidobja a kocsmáros legény.

Gyerek vagy még nincs itt helyed,

Máshol kunyeráld a kenyered!

Kis öklével könnyét törli,

Gyomrát az éhség igen gyötri.

S eljött az éjszaka,

Parkban, bokoralján összekuporodva,

Sírásközben jön álom a szemére,

Álmában az angyalok hívták meg ebédre.

Vézna testére reggel parkőr talál,

Elvitték lelkét az angyalok,

Apró testét a halál.

Van már biztos fekhelye,

Hol, álmát nem zavarja senki se.

Csendes nyugodt az álma,

Nem is jönne vissza erre a világra.

És hiába mondunk értük ezer imát,

Ha nem adunk az éhezőknek ima mellé vacsorát!

2014-05-10

Tiszakécske