Kopott felöltő

Kopott felöltő

Írta: Kovács István

Kopott felöltőként cipeljük a múltunk.

Rágódni rajta nem érdemes,

Ennyit megtanultunk.

Változtatni rajta nem lehet,

Tegyük hát le a terheket.

Feledjük el a fájó emlékeket.

Ne nyomja szívünket a bánat.

Ne rágja lelkünket az enyészet.

Hiszen hamar elszállnak az évek,

Nem is nagyon tudjuk mi is az élet.

Fejünket törve keressük a helyünk,

Az útelágazásnál merre kell mennünk.

Utunkon voltak s vannak állomások,

Jöttek s jönnek útitársak és érnek benyomások.

De ha nyitott, tiszta szívvel,

Töretlen hittel, emelt fejjel haladunk,

Útmutatás nélkül sosem maradunk.

Higgyük, valaki ott van, kezünket fogja,

Feltétlen szeretettel, féltőn vezet,

Mint ahogy anya gyermekének, lépteinket óvja.

És ha átlépünk a végtelenbe,

Elé állunk a nagyterembe.

Számot adunk életünkről,

És Ő részesít kegyelméből!

2014-02-27

Tiszakécske