Rólad, neked
Írta:
Kovács István
nem tudom,
ismerlek e,
hiszen mint
NŐ,
nem vagy
kiismerhető.
de szemeid,
a szépek
azok a
cirmos-kékek,
itt vannak,szívemben
élnek,
s ha beléjük
nézek,
benne látom
magam,
lenn, mélyen
szíved rejtekében
s benne a
tüzet,
melyen
együtt hamvadunk,
bele az örök
csodába.
az
izgalmasan megnyíló, pici szád
mely
csókokat ád,
és suttogva
kéri a szerelmet,
s nyögi a
szerelmi gyötrelmet.
s a szeplők,
szép ívű válladon,
a kis apró
barna foltok,
szexepilek,
melytől vágyam fokozódott,
ízlelő
bimbóim nyelvem hegyén,
őrzik bőröd
bársonyának,
kellemesen
selymes,asszonyi ízét.
s ha
szomjazlak, onnan iszlak én.
s orromban
leng bőröd
finom lágy
asszony illata,
mely ízeddel,
édes harmónia.
ettől bódult
el eszem,
és örökre beléd szédültem!
2014-06-20
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése