Isten úrhoz

Isten úrhoz

Írta: Kovács István

Feszület előtt térdelek,

Imára kulcsolt kézzel.

De lelkemben sok- sok kérdéssel.

Viaskodom magamban, dérrel, dúrral.

Beszédem van Isten úrral!

Számon kérem miért engedte

Egy szem fiát, Jézust a fakeresztre?

Ha az ember bűneit el mégsem vette.

Néz szét!

Rossz a példa uram! Nevedre hivatkozva,

Bűnteleneket gyilkolnak halomra.

Anya? Ki megöli új szülött gyermekét,

(kinek bűne hogy megfogant)

Szájára meri venni Isten nevét?

Azok kik ott robbantanak,

Hol semmi helye a haragnak,

A Te dicsőségedre és nevedre hivatkoznak.

És hol zsarnokok, népnyúzók uralkodnak.

Uram! Ők is Te rád mutogatnak.

Hát meddig még?

Mikor lesz elég?

Nem látod mily ostoba lényt teremtettél?

Vagy direkt csinálod, ezt akartad?

Hogy találja meg hitét és helyét, magára hagytad?

Uram!

Én bízom benned!

De most már valamit kéne tenned.

Ebben örömed nem lelheted.

Mondják, az embert

Saját képedre teremtetted.

Most már csak az a kérdés,

Te vagy ilyen,

Vagy a tükör volt görbe?

Nincs felelet!

2014-02-17

Tiszakécske