Őrült

Őrült

Írta: Kovács István

Őrült vagyok, azt mondod,
Vállalom!
Hisz őrült volt a szerelem
melyben fogantam s itt vagyok.
És Te?
Néztél már tükörbe?
Na, ne!
Nem abba, ami a falon lóg.
Abba!
Abba a másikba,
a lelked tükrébe.
Tudod, hogy ki vagy Te?
Honnan jöttél?
Ha, ha, ha!
Miért nem írok a szerelemről?
Meg írták már millióan
a szerelmet,
De az életet?
Ki írja meg?
Mikor és hol fogantunk?
Lelket Istentől mikor kaptunk?
E sárgolyón mióta, meddig
és miért bolyongunk?
Hiszen nem itthon vagyunk.
Elvágyik innen
az ember lelke,
a messzi-messzi ismeretlenbe.
Hol s mikor születtünk?
Erre a földre mikor érkeztünk?
Van e élet köröttünk?
Mégis csak őrült vagyok,
azt mondod.
Vállalom!
Sose legyen nagyobb bajom!

2103. 12. 14.
Tiszakécske.