A nagy titok (novella)

A nagy titok

Írta: Kovács István

A szemét még nem bírta kinyitni, mégis bántotta a fény, ahogy áthatolt csukott szemhéján. Olyan volt mintha egy alagútban, vagy valami hosszú folyosón haladna, és a mennyezetvilágítás bántaná a szemét. Érezte, valamilyen kocsin fekszik, és hallotta a gumikerekek halk nyikkanását, érezte rezgéseiket és apró döccenéseiket, ahogy áthaladnak a burkolat fugáin. Fájt a két karja. Még nem emlékezett rá tisztán mi történt, de valami borzalmasat érzett ott, belül a zsigereiben. Valaki, aki tolta a fekvőalkalmatosságot halkan dudorászott valamit. A kocsi megállt. Ajtónyikorgás, köszönés és a kocsi ismét megmozdult alatta, érezte azt is, ahogy forgatják vele. Halk beszélgetés, utasítások valamit raktak a mellére az ujjára, és halk pityegés kezdődött a feje fölött. A pityegésen kívül tovább semmi zaj, csak a nehéz csönd vette körül. Megpróbálta kinyitni a szemét, de még nem ment, fájt még az az apró mozdulat is, hát nyugton maradt és mély álomba zuhant!

   Reggel hárman jöttek hozzá, egy sebész, egy belgyógyász és egy pszichiáter.

A sebész megnézte a kezét és átkötette egy nővérrel, a belgyógyász meghallgatta a mellkasát és a hátát, mindent rendben találtak és elmentek. Csak a pszichiáter maradt.

  Az Orvos közelebb húzódott, leült egy székre és halkan beszélni kezdett.

Ön azért van itt, mert felvágta az ereit, és kórházi ellátásra szorul.

Szeretném megtudni miért tette, és hogy itt mondja, el vagy egy külön szobában ahol ketten vagyunk csak.

  Ma még nem szeretnék beszélni róla, mert még nem vagyok képben, és ha lehet, talán négyszemközt jobb lenne.

  Jó, mondta az orvos, holnap reggel félkilenckor várom, a nővér megmutatja hova jöjjön!

Nehezen szedte össze a gondolatait, kiment a folyosóra sétálni, és töprengeni, át kellett gondolnia a történteket! Bántotta, hogy megmentették, ilyen tragédia még nem ért embert. Így gondolta!  

 Nehezen telt el a nap és az éjszaka, könnyekkel, ugyan de sikerült átvészelnie. Sokat sírt, de a lelke kicsit könnyebb lett.

  Reggel a megbeszélt időben ott volt az orvosi szoba előtt.

Tessék bejönni invitálta az orvos, és egy kényelmesnek tűnő bőrheverőre mutatott. Ott foglaljon helyet, de ha kényelmesebb, vagy jobb le is fekhet nyugodtan!

  Ő lefeküdt!

El tudja e mondani mi történt Önnel?

Igen, el tudom mondani, bár, nehezen mert nagyon fáj! Ilyen tragédia még embert nem ért!

  Hallgatom, mondta az orvos kicsit kételkedve.

Nagyon régen kezdődött, még egyetemista voltam. Almát szedtünk egy Tsz-ben és ott beleszerettem egy lányba, és szexuális kapcsolatunk is lett. Én szegény családból származom a lány szülei viszont tehetősek voltak és eltiltották a lányt tőlem. Az apja, mivel kiderült, hogy a lány várandós messzire vidéki rokonokhoz küldte a lányt és megtiltott minden külső érintkezést a lánynak, hiába kerestem nem lett meg. Három év alatt nem találtam meg, így Amerikába mentem és soha nem nősültem meg. Az évek alatt igen gazdag lettem és jártam a világot. Egy alkalommal hajóúton voltam az óceánon, amikor egy fiatal lányt láttam, aki mintha az egykori szerelmem tükörképe lett volna. A korlátnál állt és búsan nézte a vizet már napok óta. Oda mentem és beszélgetésbe kezdtünk, és az történt, ami már huszonöt éve nem. Szerelmes lettem. Még a hajón összeházasodtunk, anélkül, hogy komolyabban megismertük volna egymást. Vagyis semmit nem tudtam róla, kicsoda és honnan származik. Bár ő sem igazán tudta, mert annyit mondott, hogy az anyja korán meghalt és valami rokonok nevelték. Azt a hajó utat is ajándékba kapta a nagyapjától, akit soha nem láthatott.

Nem volt semmi baj szépen éltünk.

A feleségem várandós lett, de már akkor voltak komplikációk, de nem tudták még, hogy mi! A kislányunk megszületett, de nagyon beteg volt. Egy vérvételnél derült ki, és föl is jelentettek, hogy a saját lányom volt a feleségem és a kislány meg az unokám! A kislány e miatt egy genetikai betegségbe bele is halt, még az egy hónapot sem érte meg. A lányom-feleségem lelki beteg lett, és kórházban ápolják. A rendőrség kinyomozta, hogy a nagypapa tiltotta el a lányát az élettől, hogy senki nem tudhatta valójában kié a gyerek. Mivel a lánya belebetegedett és korán meghalt a rabságba, az unokáját sem engedte maga közelébe, mert folt a család becsületén. Viszont a hajó utat bűntudatból fizette az unokájának. Most már nekem senkim sincs az élet így rászedett, minek éljek, mondja meg doktor úr?

  Hú, ez tényleg kemény, ilyet még a szakirodalomban sem olvastam.

Doktor úr! Tudna érdeklődni, hogy van a lányom-feleségem? Bár a házasságunk már érvénytelen.

Tudnék, de Önt nem informálhatom.

Csak annyit hogy jól van e?

És hol kezelik a beteget?

XY kórházban.

Jó megpróbálom!

De most akkor föl tudja dolgozni a traumát? Vagy esetleg forgat még a fejében valamit?

Ha segítenek, és a lányomat is láthatom akkor nem lesz, semmi baj ígérem!

Rendben megtesszük, amit csak lehet. Pihenjen és kérjen gyógyszert, bármikor bejöhet hozzám.

Ha beszélgetni akar. A lányát is megkeressük és rendbe hozzuk, amit lehet!

2014-08-06

Tiszakécske.