Nem vagy egyedül

Nem vagy egyedül

Írta: Kovács István

Vadviharban állsz, egyedül.

Megtépázva lelked, ott legbelül.

Tétova gondolatokkal gyötröd magad,

Nem tudod, menj vagy maradj.

Az élet néha fájdalmasan nehéz,

De emeld fel fejed és előre nézz.

Változtatni nem tudsz a múlton,

S ha mindig hátra nézel, elbuksz az úton.

Előtted van még néhány akadály,

És van, még ki szeret s reád vár.

Bontsd, le a falat mi körbe vesz,

Mosolyogj sokat, lelkileg széppé tesz.

Nem vagy egyedül, csak nyújtsd ki a kezed,

Lesz ki érte nyúl és segít neked.

Segít összerakni a törött cserepeket,

Virágzó szeretettel tölti meg életedet.

Hát engedd közelebb magadhoz az életet,

Nem vagy egyedül!

Én is itt vagyok veled,

S ha szükséged van rá, megfogom kezed!

2014-05-04

Tiszakécske