Pajkos
szellő
Írta:
Kovács István
Reggeli fényben halkan susognak a fák,
Szerelmesen összebújik minden ág.
Láthatatlan pajkos kölyök közöttük szaladgál,
Minden ágat, csintalanul megcibál.
Vígan fütyörészve, levélszoknyát emelget,
Vagy fenn az égen, bárányfelhőket terelget.
Egyet gondol, zuhanva alábukik,
Tán ezüst szalag?
S a kis patakhoz iramodik.
Kicsiny patak ezüsthabján táncolva,
Integet és elúszik a távolba.
Ezüsthabon Ő a táncot megunta,
Hát gyorsan kiugrott a túlpartra.
Káka között, nádak fölött szédeleg,
Mígnem egy szép tarkalepkét pillant meg.
Kicsi pille, tarkalepke a virágnektárt keresi,
Huncut kölyök őt is jól meg kergeti.
Színes mezőn, tarka réten a virágokat kócolja,
Nem figyel és beszalad egy bokorba.
Rózsabokor tüskéin ő fönnakad,
Leheletből szőtt köntöse elszakad.
Így
mára az esti szellő elmarad!
2014-07-29
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése