Lopnék tőled
Írta:
Kovács István
Mint hajnali, napsugárral a madárdal,
Úgy lopóztam be hozzád, szobád ajtaján.
Osontam halkan, mint ki lopni szándékol.
És valóban, lopni vágyakoztam tőled!
Neked nem értéket, de kincseket nekem.
Szép, kék szemedtől egy pillantást,
Arcodról egy kedves, csábító mosolyt,
Szádtól, szívemhez egy halk rebegést,
Kezedtől egy meleg, puha érintést,
És remegő ölelést két karodtól!
Magamon vinném magammal illatodat.
Hogy ne érezzem nélküled, hiányodat!
És lopnék még néhány mézízű csókot is.
S
ha nem bánnád, eljönnék holnap is!
2014-07-08
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése