Harang

Harang

Írta: Kovács István

Egykoron zúgva-zengve

Isten dicsőségét hirdetve

Misére hívott, vagy sírt a holtak lelkéért,

Ha veszély, tűz vagy víz jött félreverték.

Oldalán viselte Isten és szentek nevét,

De érte jöttek, s toronyból kohóba vitték.

Talp került alá és két kerék,

Így lett a harangból harci kellék.

A harctéren tüzes torkából ontotta a halált,

S ki harangként húzta, felkiáltott: talált!

Mikor már túl sok halott van a téren,

Muszáj, hogy az ember békében éljen,

Az érc újra kohóba került,

Ráformázták ismét Isten nevét,

S a toronyban visszakapta helyét.

Már újra hirdeti a dicsőséget, misére hív,

Holtak lelkéért sír,

Vagy azok emlékét zengi,

Kinek életét ágyúként,

Neki kellett elvenni!

2014-08-16

Tiszakécske