Lábujjhegyen

Lábujjhegyen

Írta: Kovács István

Lábujjhegyen osont felém a szerelem.

Észre sem vettem és már tombolt bennem.

S mint tengeri vihar

Tépte marcangolta lelkem.

Pedig csak párszor láttam Őt.

Sétált a buszmegálló előtt.

Csillogó selymes haja,

Keretbe fogta gyönyörű arcát.

Vagy kis kontya tette szabaddá

Szép ívű nyakát.

Mint kirakatba látnék,

Nagyon szép babát.

Ámor nyila szíven talált.

És benne a szerelem hajója

Bontott vitorlát.

Előbb csak néztem.

Remegett a térdem.

Majd hozzá léptem…

S ma Ő a feleségem!

2014-02-01

Tiszakécske